Cipősdobozba zárt szeretet

Sajnos azonban sokaknak nincs senkije. Az idősek otthonában számos olyan nyugdíjas él, aki hiába várja, hogy valaki meglátogassa, és személyes ajándékkal lepje meg a karácsonyfa alatt. Talán nincs senkijük – talán lenne, de a családtagok, ismerősök már elfeledkeztek róla. Rájuk gondolva indult el pár évvel ezelőtt a „Mennyi szeretet“ („Koľko lásky”) nevezetű kezdeményezés, melynek célja, hogy egy cipősdobozba zárt ajándékokat gyűjtenek, amelyeket aztán eljuttatnak az idősek otthonában élőknek.

Ehhez csatlakoztak idén a Finanzpartner munkatársai. Pontosabban: a cég egyik munkatársa, Janits Erzsébet csoportja vett részt ebben a programban. „Mivel tudom, hogy a csoportom tagjai egyébként is szívesen adakoznak, megszólítottam őket: mit szólnának, ha mi is csatlakoznánk a kezdeményezéshez? Ha mi is teletennénk egy-két cipősdobozt ajándékkal, kedvességgel, szeretettel? Mindenki, kivétel nélkül azonnal igent mondott – sőt, pár nappal később már össze is állítottuk a csomagocskáinkat.”

A dobozokba a felhívás alapján a következő dolgok kerültek:
valami illatos – samponok, tusfürdők, szappanok, gyertyák
valami édes – csokoládék, száraz sütemények, cukorkák
valami sós – sós ropogtatni valók
valami meleg – sapkák, sálak, kesztyűk, zoknik, harisnyák, kávé, tea
valami olvasnivaló – könyvek, keresztrejtvények
egy kis emlék – bögrék, karácsonyi képeslapok
„Egy cipősdobozt a legtöbbször kidobunk... – mondja Erzsébet – Mégis, micsoda örömet szerezhetünk vele, ha megpakoljuk ajándékokkal! Mennyi sok apróság, szeretet fér bele! Szépen becsomagolva, fillérekért szerezhetünk másoknak örömet.”



„Különösen karácsonykor mindenki vágyik egy kis odafigyelésre – mondja Balázs Mónika. – Hogy azt érezze: ő is fontos valakinek, rá is gondolnak, nem él fölöslegesen a világban.”
Markuszek Renáta: „Sokkal jobb adni, mint kapni; és sok olyan ember van, akinek senki sem tesz ajándékot a karácsonyfa alá. Nagyon szívesen vettem részt ebben a programban, örülök, ha örömet okozhattam.”
Klimaj Ildikó: „Engem arra tanítottak a szüleim, hogy mindig segítsek másoknak. Épp ezért egész évben adakozok. Egy percet sem gondolkodtam azon, csatlakozzam-e ehhez a szép kezdeményezéshez”.
Szalay Árpád: „A kislányom is rajzolt egy képet azoknak a nagymamáknak, nagypapáknak, akik az idősek otthonában élnek. Bízom benne, sikerült egy kis mosolyt csalni az arcukra.”
Blanka Jasovská: „Hogy mit tettem a dobozba? Többek közt egy kis édességet, hogy megédesítse az ott lakók mindennapjait, meleg kesztyűt és zoknikat, hogy felmelegítse az elfáradt kezeket, lábakat. És persze sok-sok szeretet, hogy érezzék az ott lakók: rájuk is gondolnak.”

Soóky Kitty: Van egy mondás: „Ha kapsz, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.” Én is így gondolom. Örülök, hogy a menedzserem felhozta ezt a lehetőséget, mert adni csodálatos dolog. A cipődobozos akció nagyon szép kezdeményezés, és remélem, örömet szerezhettünk vele pár nagypapának, nagymamának.”